2015. május 9., szombat

4. fejezet



Ericnek az az érzése támadt ébredés után, hogy kora előrehaladtával egyre nehezebbek lesznek a reggelek- legalábbis szétesni készülő koponyája, és sivatagként porzó szájpadlása erre engedte következtetni. 
Homályos látásával lassan térképezte fel a körülötte terpeszkedő nappalit, amit csak kis idő múlva ismert fel.
-Mi az Istent csináltam már megint?- dünnyögte maga elé artikulálatlanul, miközben egy hirtelen lendülettel felült.
Ez utóbbi tettét hirtelen rémület követte, mivel- talán a tér-idő kontinuum megbomlása miatt, vagy mert agya központjából kiindulva az egész feje sajgott- a szoba szinte lüktetni kezdett. A reggeli napfény éles késként hasított elméjébe, és lassan megvilágította az előző este eseményeit. Eric lassan oldalra fordította a fejét, hogy ránézhessen a bombaként ketyegő órára, ami mintha csak arra várt volna, hogy felrobbanthassa minden kimerült porcikáját.
A "pokolgép" még csak 8:30- at mutatott, így a fiatal úgy számolt, hogy ebédre sikerül kikászálódnia az alkalmi kanapé- ágyából.
Furcsának tartotta, hogy ennyire kiütötte magát néhány doboz sörtől- az egyetemen sokkal jobban bírta az italt.
Biztos, hogy a korral jár.
Elhalóan nyöszörgött egy "haló"-t, de egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy nem kapott választ- megszokta már, hogy a Trayed ház legkésőbb nyolcra teljesen üressé válik.
Lassan toporogva a konyhához mászott, aminek bejárata csak néhány lépésre volt a tágas, és világos nappalitól. Szerencsére elég jól kiismerte magát a házban, így pusztán háromnegyed órájába került a két fájdalomcsillapító bevétele, és valami reggeli készítése.
Miután befejezte a műveletet, néhány percig állát tenyerébe támasztva cigarettázott, és kitekintett a fényes, nyárközépi kertvárosba.
A biciklik harsány csengője rázta fel elmélkedéséből, ahogy néhány kölyök a ház alatt "fogócskázott". Felállt, kímélve a lehető legtöbb izmát, és egy gyors kávé legurítása után ellenőrizte, hogy megvan- e még az autókulcsa.
Mikor biztos volt abban, hogy senki nem tartózkodott a házban, írt egy gyors bocsánatkérő-és-hálaüzenetet, a hűtőre ragasztotta, és autójába pattant. A fekete jármű békésen dorombolva gurult Louisville utcáin a belváros felé.
A parkolóhoz érve meglepődve konstantálta, hogy a megszokott autók helyett rendőrök foglalták el a helyek háromnegyedét. Gyanakodva állította le az 1975- ös évjáratú Rolls Royce-át, és kulcscsomóját ujjain pörgetve lépett be a lépcsőházba.
Garzonja elé érve újabb különös részletekkel kellett szembesülnie- például ajtajának szilánkjaival a földön, néhány fenyegető graffitivel a falon, és legalább egy tucat rendőrrel a kanapéján. Utóbbiak olyan komikus látványt nyújtottak a pár négyzetméteren, mintha az ember egy élő Bosch festményt nézne.
Halkan kopogtatott az ajtófélfán, és átlépve a lakást elszigetelő szalagot, beküzdötte magát a "nappalijába".
-Jó napot- mondta, miután erélyesen megköszörülte torkát.- Miben segíthetek?
Egy zömök, kopaszodó, de összességében viszonylag bizalomgerjesztő rendőrtiszt pattant fel a konyhapult mögül, és kezét nyújtotta.
-Jó napot, PC David Lawrence. Önben kit tisztelhetek?
-Eric Morgan, a lakás tulajdonosa.- felelte Eric, miközben fél szemöldökét felvonva járatta végig szemét a kis garzonon.
-Elnézést a kellemetlenségért. Ma hajnalban, nagyjából kettőkor értesítettek minket a ház lakói, hogy különös mozgásokat hallanak ezen irányból. Az ajtóra már így találtunk. Ha esetleg megnézné, hogy elvittek- e valamit, igazán hálásak lennénk...
-Persze.- biccentett Eric kurtán, majd rögtön a jobb oldalán elhelyezkedő könyvespolc- számítógépasztal felé vette az irányt.
Az egyetlen megnyugtató tényként szinte mantraként ismételgette magában, hogy asztalán még számára is lehetetlen megtalálni akármit, a látogatók pedig egyenesen paphoz fordulnak az ott látottak után- valószínűleg semmi fontosat nem vittek el.
Beletúrt irathalmazába. Nagyjából elrendezte asztalán a lapokat, és igyekezett fáradt elméjében is űr után kutatni.Szerencsére a legfontosabb papírok még megvoltak, beleértve az Atlanti óceáni legfrissebb jelentéseket is, amiket Andrewtól kapott indulása előtt.
Maga alá gurította a székét, és bekapcsolta számítógépét. Szegény viszonylag lassan indult be, de szem előtt tartva a pár hónapos kényszerpihenőt, még mindig eléggé jó időt futott.
A jelszóval védett kezdőlap megjelenése után Eric ellenőrizte a legutóbbi történéseket a gépen (beleértve a törölt megmozdulásokat is), de semmi változást nem vett észre.
Persze iratait jobban szerette materiális formában, és kaotikusan tárolni- sokkal nagyobb biztonságban érezte így őket.
Számítógépét kikapcsolva visszament a nappaliba, és pár szó után megnyugtatta Lawrencéket afelől, hogy minden lényeges holmija megvan, így azok nagyjából fél óra múlva távoztak is (Eric kijelentette ugyanis, hogy a legkevésbé sem érdekli, hogy ki tört be hozzá, amíg volt olyan szerencsétlen, hogy meghagyott mindent az eredeti formájában).

Kimerülten dőlt le a kanapéjába, és egy szinte öntudatlan mozdulattal kapcsolta be a szoba másik végében (tehát tőle nagyjából három méterre) elhelyezkedő televíziót. Unottan kapcsolgatott a csatornák között, míg végül megállapodott egy régi romantikus vígjátékon. Az idegeinek muszáj kicsit pihenniük.
Hiszen tegnap éjjel borzasztóan lerészegedett.
Három sörtől.
Majd betörtek hozzá.
Három sör.
Betörés.
Csupán három sör.
A felismerés nyílvesszőként hasított át elméjén, és felpattanva az ülőalkalmatosságból a szemeteséhez rohant. Előásta belőle az előző napi üres dobozokat, és egy papírzacskóba vágva őket kirohant a lakásából, ügyet sem vetve arra, hogy az így tökéletes célpontként szolgál további betörések számára- lévén egyáltalán nincs ajtaja, sőt, már sárga- fekete szalagja sem.
Autója ajtaját már a bejáratnál kinyitotta a távvezérlésű kulccsal, és néhány másodpercen belül úton volt a Szárazföldi Központ épülete felé.
Andrew laborának területére berontva egyből a vegyészekhez rohant, és röviden elmagyarázta, miről is van szó. Azok készséggel elvették tőle a zacskót, és munkához láttak.
Eric eközben felkereste Ellie terráriumát. A fiatal lány épp a számára kialakított homokos parton ült, és leírhatatlan szagú tengeri eredetű dolgokat evett egy hatalmas vödörből. Láthatóan felismerte Ericet, mivel kedvesen intett neki, amint belépett. A fiatal kutató ellenőrizte a lány legutóbbi eredményeit, és igyekezett pár szót váltani vele- ekkor azonban rádöbbent, hogy még nem végeztek el rajta minden beavatkozást, így Ellie szótlan maradt.
Pár óra múlva kissé csalódottan hagyta el a megfigyelési terepet, és visszatért a vizsgálat eredményeiért.
A megérzései természetesen most sem tévedtek.
Az italaiba kábítószert kevertek.
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony