2014. szeptember 16., kedd

2. fejezet

Eric bágyadtan nyitogatta szemeit az ezüstszürke fémszobában. A feje, és a háta sajgott a kényelmetlen alvástól, és azzal a  bizarr érzéssel kelt fel, hogy valaki figyeli őt. Néhány perc céltalan fetrengés után lassan rájött, hogy továbbra is a "Teremtmény-megfigyelési" szobában van, ahová előző nap rengeteg kérdésével együtt betévedt.
Kaparászást hallott az ajtó felől, ami miatt hirtelen felült, beverve fejét a vizsgálóasztal kemény sarkába. Szitkozódva állt fel, miközben Andrew benyitott a laboratóriumba.
A terrárium felől kuncogás hallatszott.
Ariel (akit Eric szívesebben hívott Ellienek, a gyerekesség elkerülése végett) kezét ajkai előtt tartva gurgulázva nevetett a fiatal tudós ügyetlenségein, akinek az volt az érzése, hogy a lény már nézte őt egy ideje.
Kezet fogott nagybátyjával, miközben lesöpörte sötét farmerjét, és nem túl elegáns, kockás,könyékig feltűrt ingét.
-Jó reggelt.- ebben a két szóban érezhető volt a  nehéz éjjel minden küzdelme, és az ezen felülkerekedő reménykedés is.- Milyen volt... az éjszaka?- Andrew hangja kissé megremegett, valószínűleg ő sem aludt sokat.
-Kissé kényelmetlen- túrt hajába Eric.- Megjöttek már a vérvétel eredményei?- kérdezte miközben felült a vizsgálóasztalra.
-Sajnos még nem, de elméletileg két napon belül meglesznek. Bár a betegségek kitenyésztésére akár heteket is kell várni- húzta el a száját lassan, és ő is helyet foglalt unokaöccse mellett.
-Ez továbbra is hihetetlen.- suttogta amaz.
Mikor már minden figyelmüket a szirénnek szentelték, az hadonászni kezdett. Értetlenül egymásra néztek, majd vissza Elliere. Néhány perc üveges bámulás után Eric törte meg a csendet.
-Mondd csak, Andrew... evett már valamit szerencsétlen, mióta itt van?- kérdezte nagybátyjára sandítva, aki szitkozódva a fejére csapott.
-Mindjárt jövök- mondta, és kidöcögött a nehéz fémajtón.
Unokaöccse is felpattant, és közelebb sétált a teremtményhez. Meg akart próbálni valamilyen bensőségesebb kapcsolatot létrehozni vele, maga sem tudta, miért. Talán empátiát érzett a befogott, és a környezetéből kiszakított lány iránt.
Emlékek törtek utat maguknak elméjében, amiknek szabad utat adott.
Novemberi eső kopogott a járdán, cipők és bakancsok csapták fel a tócsákban összegyűlt piszkos esővizet magukra. A tinédzser éveinek közepén járó Eric céltalanul bolyongott kapucnival a fején az utcán.
Talán aznap valami sokadszorra sem sikerült neki, talán összeveszett valakivel- nincs senki, aki erre emlékezne.
Lábai egyszer csak a parkba vezették. Mire odaért, a felhők oszladozni kezdtek az ég aljáról, felette még mindig csepergett; és párás volt a levegő. A szövetkabátja alatt úgy érezte, hogy nemsokára saját levében fő meg. Úgy döntött, hogy megy még egy utolsó kört, és elindul hazafelé. Épp a szökőkút mellett lépkedett, amikor az egyik padon egy csöndben szipogó lányra lett figyelmes. Ránézésre nagyjából vele egyidős lehetett.
Kezdett alkonyodni, a nap vérvörös vonalakkal szabdalta keresztül az eget, mintha nemsokára egy ollóval szétvágná, és újravarrná azt saját ízlése szerint... a Hold halvány tányérként lebegett, és várta, hogy végre uralhassa az éjszakát.
Eric lassú léptekkel közeledett a lány felé, és leült mellé. Egyáltalán nem számolt azzal, hogy esetleg bánthatja őt, vagy elfuthat előle. Mégis, ösztönösen úgy kerítette be, mint vadász az áldozatát.
Látszólag jó döntés volt, mintha a két lélek vonzotta volna egymást. Lily pedig három év múlva az esőben bandukoló fiú jegyese lett.
Eric megállt a terrárium előtt, a kezét pedig lassan kinyújtotta, és az üvegre tapasztotta. Valamiféle reakciót várt Ellietől, annak ellenére, hogy tisztában volt vele- valószínűleg csak foltokat lát. Meglepődött, amikor a szirén kezét szinte pontosan az övéhez tette, és rámosolygott.
Igen, egyértelműen mosolygott.
A fiú magára mutatott, és elmondta a nevét, várva, hogy Ellie is elmondja sajátját, de ő csak az Eric szót próbálta ismételgetni. Talán nem is volt neve.
Kisvártatva Andrew rontott be a fémajtón, és egy vödörnyi nyers tengeri herkentyűt, és hínárt tett le maga elé. A szobának egyből rohadás, és hal szaga lett, amitől Ericnek szabályosan felfordult a gyomra. Az idős tudós kinyitott egy szinte láthatatlan ajtót a terrárium szárazföld felőli részén, és a vödröt a homokba fúrta. Ellie boldogan kimászott a szárazföldre, és két kézzel enni kezdett.
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony